Az Igen című folyóirat kiadványában 2002-ben megjelent cikk html változata
2002 februárjában a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa két internettel kapcsolatos dokumentumot tett közzé. A két dokumentum egymást egészíti ki: az egyik az internet etikai kérdéseivel foglalkozik, és minden internettel kapcsolatba kerülő embert érint; címe: ,,Etika és internet''. A másik az internet és egyház kapcsolatáról szól és ,,Egyház és internet'' a címe. A dokumentum hatására felélénkült az eszmecsere a kereszténység és az internet kapcsolatáról - ami amúgy sem volt lanyha. II. János Pál pápa 2002. május 12-ére, a Kommunikáció 36. Világnapjára kiadott üzenetének is az internet a témája: arra biztat minden keresztényt, hogy ,,hatoljon be a kommunikációs hálózat mélyébe, hogy az evangelizáció és az azzal összekötődő kultúra, mint a múltban úgy most is, feladatához hűen Krisztus arcának isteni fényét (vö.: 2Kor 4,6) láthatóvá tegye a világ számára.''
Az internet ma egy olyasfajta közeg, mint egy város. Szokták is ennek érzékeltetésére magyarul a kibertér, angolul a cyberspace kifejezést használni. Ez érvényes abból a szempontból, hogy sokféle ember találkozik él együtt ebben a térben és sokféle kisebb közösség, ház, utca alkotja. De igaz abból a szempontból is, hogy számos szereplő, hálózati polgár együttes tevékenysége adja a város, a kibertér életét. Ezeknek mind különféle felelősségi köre van: gyártók, kisebb és nagyobb vállalkozások és vállalatok hozzák létre azokat a hardver és szoftver eszközöket, amin az internet alapul. Szolgáltatók és a szolgáltatóknál dolgozó rendszergazdák hozzák mozgásba, teszik aktívvá ezeket az eszközöket, politikusok és más döntéshozók alakítják azokat a feltételeket, amik döntően befolyásolhatják a kibertér életét, végül, de nem utolsósorban minden felhasználó, mindannyian, akik így vagy úgy használjuk az internetet hatással vagyunk az internet-városra. Ennek az írásnak az egyik célja, hogy érzékeltesse: milyen nagyok is a felhasználói lehetőségei és felelőssége mindannyiunknak. A pápai bizottság dokumentuma a felhasználókon belül is külön ír az egyházi vezetők és munkatársak, a nevelők és szülők, a fiatalok és minden jóakaratú ember felelősségéről annak érdekében, hogy az internet minél inkább a szeretet civilizációjának az eszköze legyen.
Hankiss Elemér 1977-ben megjelent ,,Közösségek válsága és hiánya'' című tanulmányában arról ír, hogy a két háború közt Magyarországon közösségek gazdag szövedéke élt a társadalomban: dalkörök és egyletek, KALOT, KALÁSZ, diákegyesületek stb. Ezekben az emberek ,,vízszintesen'' szerveződtek és kommunikáltak. A kommunista időkben ezeket a szervezeteket megszüntették, a szerveződés és kommunikáció függőleges lett: mindenki elsősorban a saját főnökével (párttitkárával) érintkezett. Hankiss szerint nem véletlen, hogy a szocializmusban olyan nagy karriert futott be a műhold, és hogy a fizikailag is vízszintes szövedékű telefonhálózat olyan fejletlen! Az internet eredetileg a telefonhálózathoz hasonlított, manapság sokszor a műholdas kommunikációhoz.
Az internet a 70-es 80-as években az amerikai egyetemeken az egyetemi munkatársak munkájának eredményeként jött létre. A létrehozók elégedetlenek voltak a nagy szabványosító szervezetek és gyártók számítógéphálózati eredményeivel, mert azok nehézkesek voltak: rengeteg papír és tanulmány született, de kevés konkrét eredmény, a működő hálózatok pedig csak egy-egy gyártó saját termékeit kötötték össze. Olyan hálózatot akartak, ami különböző cégek számítógépeit a gyártóktól független, szabványos módon köti össze. Megtervezték és megvalósították ezeket a szabványokat, egyszerű és hatékony módszereket kerestek, gyakorlatias, kooperatív és szerény hozzáállás, önzetlen segítőkészség jellemezte a munkát. Az alkotás hangulatát, a közös alapot, amin az internet technológia kialakult jól jellemzi ez a szállóigévé lett mondás:
,,We reject kings, presidents and voting. We believe in rough consensus and working code.'', vagyis: ,,Nem hiszünk se királyokban, se elnökökben se szavazásban. Hiszünk a lényeges dolgokban kialakított konszenzusban, és a működő programokban.'' (Dave Clarke, IETF)
A kialakult hálózaton az amerikai egyetemeken a kutatók sőt a diákok pillanatok alatt tudtak elektronikusan kommunikálni: elektronikus leveleket adni és venni, adatállományokat cserélni, elektronikus vitafórumokba bekapcsolódni stb.
Nem csak maga a technológia jött létre az együttműködés, kreatív segítőkészség szellemében, hanem a hálózaton fellelhető tartalom is. Az egyetemi munkatársak hatalmas mennyiségű információt tettek a világhálón ingyenesen elérhetővé szakterületükkel és érdeklődési körükkel kapcsolatosan. Az interneten - például levelezési listákon és hírcsoportokban - nap mint nap tanúi lehetünk a bizalom, az önzetlenség és a testvéri segítségnyújtás számtalan megnyilvánulásának. Sokakat - különösen akik a 90-es évek elején találkoztak a világhálózattal - ez az élmény jobban elkápráztatott, mint a technika. Valóban: az emberi erényekben levő erő tartalékai nagyobbak, mint bármilyen anyagi/technikai világ tartalékai. A keresztény ember, ha kenyeret vesz a kezébe, Isten ajándékának tekinti, és hálát ad azért a munkáért amit embertársai munkája által kapott. Aki kenyeret süt, gyereket nevel - akár hisz, akár nem - Isten munkatársa: fáradozása által Isten áldása érvényesül. Ilyesfajta módon Istentől jövő áldás sok internetes jelenség.
A tudományos folyóiratoknál a cikkek átfutási ideje hónapokban volt mérhető. Mire például egy matematikus cikke megjelent, talán már mással foglalkozott, talán már szinte el is felejtette a témát. A cikkre való reagálások, a téma továbbgondolása a nyomtatott cikkek világában nehézkesen haladt előre. Nagyot lendített ezen az internet: a matematikusok cikkei akár félkész állapotban is a hálózatra kerülhettek, könnyű és természetes lett a gyors, hatékony együttműködés.
Kezdettől megtalálhatók a hálózaton nem csak a tudományos munkák, hanem a felhasználók érdeklődési köréből származó sok minden más is: versek és drámák, receptek és képek, utazási információk és gyereknevelési tanácsok, sporteredmények és dísznövénytermesztéssel kapcsolatos ötletek stb.
Külön meg kell említeni az interneten elérhető szabad programokat. Sok program tölthető le, és használható ingyenesen a hálózaton. A ,,free'' angol szó ingyenest is jelent, de a szabad szoftveren legtöbbször ennél többet értünk: a szabad szoftvert nem csak szabadon, ingyenesen lehet használni, hanem szabadon lehet forráskódban is terjeszteni, módosítani és továbbfejleszteni is. Az internet javarészt ilyen - tágabb értelemben is - szabad szoftvereken alapul: kizárólag ilyenen alapulnak az internet egyik pillérét alkotó, névfeloldást végző DNS szerverek, a news szerverek, túlnyomó részben a levelező szerverek és web szerverek. A szabad szoftverek óriási lehetőséget jelentenek nem csak technikai hanem társadalmi szempontból is: akár egy középiskolás korú fiatal - szegény, vagy elmaradott országban élő is - bekapcsolódhat a fejlesztésbe. A harmadik világ országaiban bármely intézmény ingyen, és legálisan juthat olyan értékes programokhoz, melyek sokszor felülmúlják pénzért vásárolható konkurenciájukat - na nem csillogásban, marketingben vagy a kézikönyvek szép kiállításában, hanem használhatóságban és hatékonyságban. Ezért is támogatja a szabad programokat sok nemzetközi szervezet, például az ENSZ.
Az internet maga frappáns bizonyíték arra, hogy nagy alkotások jöhetnek létre anyagi érdek nélkül, hogy egymástól (fizikai és szellemi értelemben is) távol levő emberek önzetlenül és hatékonyan tudnak együttműködni. A hálózaton levő sok információra azután felfigyelt az üzleti világ, és ez vezetett oda, hogy mára üzleti vállalkozások igyekeznek uralni az internetet, az internetezők pedig nem egy klub tagjai, egy város aktív polgárai, hanem sokszor csak fogyasztók. Nagyvállalatok igyekeznek befolyásolni, hogy mit csináljunk, mit nézzünk a hálózaton: ennek részei nem csak a reklámok, az erőszakosan felpattanó képernyőtartalmak, hanem az is amit az internetről a tömegkommunikációs médiumokban, a reklámokban harsognak: az a látszat alakulhat ki, mintha az internet is csupán egy tömegkommunikációs médium lenne, pedig természetétől fogva sokkal több ennél: sajátossága nem csak a műhold-természet, a függőleges kommunikáció, hanem a telefon-természet, a vízszintes kommunikáció, a szövedék képzés, a közösség létrehozása is.
Neil Postman 1998-ban az USA püspöki kara által rendezett konferencián igen szellemes előadást tartott ,,Öt dolog, amit tudnod kell a technológiai fejlődésről'' címmel. Ennek az előadásnak a gondolatai egybecsengenek a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa által kiadott két internettel kapcsolatos dokumentummal.
Postman először is leszögezi, hogy semmiféle technológiai fejlődés nem teszi elavulttá, nem változtatja meg az emberi élet alapkérdéseit: az olyasfajta kérdéseket mint, hogy ,,Mi végett vagyunk a világon?''. Ezek mindig aktuálisak lesznek, és az évszázadok alatt felhalmozott ezekkel kapcsolatos vívódások és bölcsességek érvényesek attól függetlenül, hogy a korra, társadalomra amiben élünk a ,,modern'', ,,ipari'', ,információs'' vagy ,,intelligens'' szót használjuk.
A szerző kifejti azt is, hogy a technológiai fejlődés mindig segít is és gátol is, előnyei is, hátrányai is vannak. A jó kérdés mindig az: kit és miben segít ez és ez a lépés? Kit és miben hátráltat? Hogyan lehet a hátrányokat ellensúlyozni? Ugyanezt a gondolatot hangsúlyozza az internetre vonatkoztatva a Tömegkommunikációs Tanács dokumentuma is, és néhány példát is hoz.
Az internet szolgálhatja egyének és kultúrák közeledését, egymás jobb megértését, de szolgálhatja a kulturális imperializmust is. Ez a kifejezés talán erősnek tűnik, pedig mindennapi valóság: tapasztalhatjuk, hogy minden médiumon, így az interneten is a fogyasztói szemlélet, a materialista, liberális felfogás az, ami a leghangosabb, és nem csak egyszerűen jelen van és részt kér, hanem - divatos szóval élve - nyomul.
Az internet összeköthet embereket, segíthet kapcsolatok elmélyítésében és létrehozásában, de el is magányosíthat. Sarkallhat nemes célokra, segítheti ezek megvalósulását, de lehet az ösztönök mesterséges gerjesztésének, az elaljasításnak az eszköze is.
Sokszor a médiumok, a reklámok azt sugallják, hogy hamarosan itt az ,,információs társadalom'' és az majd megoldja a világ problémáit. Ez egyszerűen hazugság: számos probléma van, amit nem az információk hiánya okoz, az információs társadalom nem old meg. Másrészt tudomásul kell venni - és ha kicsit körülnézünk egészen nyilvánvaló -, hogy az információs társadalom nem csak megold problémákat, hanem újabb bajok, gondok forrása is. Neil Postman harmadik állítása, hogy az előnyök és hátrányok a társadalom különböző tagjai és rétegei közt nem egyenlően oszlanak meg: a technológiai fejlődésnek vannak nyertesei és vesztesei. Az internetre, az informatikára vonatkozóan ezt a ,,digital divide'', a ,,digitális szakadék'' kifejezéssel szokták érzékeltetni: egyes személyek és rétegek intenzíven és jól tudják használni a korszerű informatikai eszközöket, mások viszont erről lemaradnak, és idővel egyre kevesebb esélyük van a felzárkózásra: a digitális világtól való elszigeteltségük egyre inkább társadalmi leszakadáshoz is vezet.
A technológiai fejlődés mindenre hatással van. Közvetve azokra a dolgokra is, amelyek látszólag távolabb állnak tőle. Példának okáért a tévé, illetve az a törekvés, hogy vonzó, ,,szórakoztató'' legyen egy-egy elnökjelölti tévévita nagyobb hatással volt az utóbbi évtizedek amerikai elnökválasztásaira, mint bármi más.
A technológiai eszközök a gondolkodást is erősen befolyásolják. ,,Ki mint él, úgy ítél'': a kereskedő számára minden áru, az orvos számára mindenki páciens, ha nem vigyázunk, az információs társadalomban minden puszta adattá lesz.
A technológiai fejlődés bálvánnyá válhat. Ahogy arról már fentebb szó volt, sokszor az informatikai fejlődéstől, az ,,információs társadalom'' kialakulásától várják a világ bajainak a megoldását, az informatika fejlődésétől és elterjedésétől az ,,intelligens régió'', ,,intelligens közigazgatás'' létrejöttét. Kelet-Európában a szocializmuson edzett gondolkodó embereknek különösen érzékenyeknek kell lenniük az ilyen szólamokra: észre kell vennünk, mennyire hasonlít ez a régi nótára: ,,Már leraktuk a szocializmus alapjait, építjük a fejlett szocializmust és a kommunizmust''. Tapasztalhatjuk, hogy gyakran sok dolgot aszerint ítélnek meg, hogy segíti, vagy gátolja-e pl. az ,,információs társadalom'' kialakulását. Holott ez nem lehet végső, vagy megfellebbezhetetlen érv: a technológiai fejlődés is csak eszköz, és valóban érték, de sosem szabad az erkölcsi, vagy akár a kulturális értékeknél előbbre helyeznünk.
A mai ember gondolkodásában sokszor egybemosódik a mesterséges és a természetes világ: a tévéadást éppen olyan természetesnek vesszük, mint azt, hogy a Nap süt, sőt a tévéműsorok életünknek talán jobban részévé válnak, több figyelmet is fordítunk rájuk, mint az égre, ami fölénk borul. Vajon elképzelhető-e olyan világ, ahol hétfőnként nincs tévéadás, vagy áramszolgáltatás? Olyan lenne ez mintha hétfőnként nem kelne fel a Nap?
Az internet jellemzője, hogy minden résztvevő hozzáteheti azt, amit ő jónak lát. Nem kell se különös technikai tudás, se drága számítógépes háttér, se más anyagi természetű eszköz ahhoz, hogy ezrekhez, sőt milliókhoz szóljunk levelezési listákon, news csoportokban vagy egy-egy web lap közzétételével. Már a 80-as években megjelentek a hálózaton tudományos publikációk, klasszikus irodalmi alkotások, és az ingyen használható számítógépes programok hatalmas tömege. Az internet nagy szabadságot nyújt az ,,olvasó'' oldalán is: akkor és azt nézzük, olvassuk az interneten, amit és amikor akarunk.
Az interneten nincsenek határok. Levelezési listákon például éppen olyan esélye, hangja van a Csíkszeredán élő internetezőnek, mint a budapestinek. Jelentős (és hála Istennek jelentős magyar nyelvű) az internetes kultúra Romániában, Kárpátalján, Szlovákiában és Jugoszláviában is.
Az interneten nem csak a stílus sajátos, hanem sokszor sajátos nyelvi eszközökkel is találkozunk. A hangnem ismeretlenek közt is általában igen közvetlen, szinte általános a tegeződés. Az internetes viselkedési szabályokra, jó modorra külön kifejezés van: netikett. Vannak bevett rövidítések, szavak, amiket itt kezdtek el használni. Ezek jó része nem technikai fogalomra vonatkozik. Ilyen például a GYIK vagy FAQ (Gyakran Ismételt Kérdések, Frequently Asked Questions), a rulez (remek, a legjobb), lémer (zöldfülű, kezdő). A gyors és kényelmes kommunikáció következtében sok a hibás, rossz helyesírású közlemény, sőt vannak, akik szándékosan helytelenül írnak, mondván, hogy az internetes közleményekre nem érvényesek a másutt bevett szabályok.
Az internetre - természeténél fogva - a tételes, külső emberi törvények nehezen alkalmazhatóak. Nagy szerep jut ezért a belső törvényeknek. Számtalan példa van az önszabályozásra, az önkorlátozásra. Amint láttuk éppen ilyen módon jött létre maga a technológia. Az internetet működtető programok készítői között gyakran idéznek egy mondást, ami a cserkészek számára is ismerős lehet: ,,A szabályok betartása tekintetében magaddal szemben légy szigorú, másokkal szemben pedig elnéző.''
Az internet technikai fejlődése során nem egy alkalommal az önszabályozó, önkorlátozó magatartás, az önzetlen, gyakorlatias, kooperatív szellem képes volt öngyógyításra: egy új szabályrendszer, egy új technológiai eszköz segítségével megszűnt egy-egy technikai korlát, nehézség . Ilyen volt pl. amikor bevezették az internet nevek kezelésére az osztott, hierarchikus adatbázist (DNS, Domain Name System), vagy a kép és hangtartalom közvetítésére, nemzetközi karakterkészletek kezelésére alkalmas levelezési szabványt (MIME, Multipurpose Internet Mail Extensions). Mióta az internet kommercializálódott, és néhány nagy vállalat akar diktálni a hálózaton, az ilyen öngyógyító tevékenység is akadozik. Például évek óta húzódik az ékezetes domain nevek bevezetése. Kezdetben az interneten a kommunikáció kizárólagos nyelve az angol volt, elegendő volt az angol (latin) ABC. Az internetes tartalmak - elektronikus levelek, web lapok - már évek óta ékezetes betűket vagy akár görög, héber vagy koreai írásjeleket. Mégis az internetes nevekben (e-mail címekben, web lapok címeiben) e sorok írásakor is csak az angol ABC betűit használhatjuk. Ezt szüntetné meg, ha bevezetnék az interneten a nemzetközi karakterkészletek betűit is megengedő domain neveket. Nem érvényesülnek azonban az internet klasszikus erényei, a vízszintes szerveződés, az, önzetlen, konstruktív hozzáállás. A folyamat - nem utolsó sorban nagy nemzetközi vállalatok hegemónia törekvései, függőleges, felülről való diktálás miatt - mind a mai napig húzódik.
Gyakran idézett mondás ez is: ,,Az interneten senki sem tudja, hogy valójában kutya vagy'': sokan magánszférájuk védelmében, vagy valamilyen más okból névtelenül, vagy álnéven közlik mondandójukat az interneten. Ez indokolt lehet, ha például egy cég munkatársa a céget is érintő ügyben magánvéleményét akarja kifejteni, de kétségtelenül veszélyekkel is jár: nem lehetünk biztosak abban, hogy ha valakivel kommunikálunk, az egyáltalán létezik-e. A névtelenséget, álnevet provokációra, rágalmazásra is lehet használni.
Az internetes leveleket pontosabb lenne internetes levelezőlapnak nevezni: a hálózati rendszergazdáknak, üzemeltetőknek éppen úgy lehetősége van elolvasni, vagy akár módosítani ezeket az üzeneteket, mint a postásnak a levelezőlapot. Nem lehetünk biztosak abban, hogy egy elektronikus levél valóban attól származik, akit a feladó helyén olvasunk. Időről időre előfordul, hogy visszaélnek ezzel: elektronikus levelet hamisítanak.
Mivel az internetre kapcsolódó számítógépek bármelyike kommunikálni tud bármely másikkal, az is lehetséges, hogy az egyik számítógépről a másikba illetéktelenül behatolnak, ott módosítanak valamit, bármit elolvasnak, vagy akár bekapcsolják a géphez kapcsolódó mikrofont és lehallgatják a szobában zajló beszélgetést. Rendszeresen előfordul, hogy egy-egy web helyre illetéktelenek hatolnak be, és a tulajdonost sértő tartalomra cserélik le a web lapokat. Az internetes betöréseket kezdetben vagánykodó ifjak, tudásukat fitogtatni akaró szakemberek követték el: minden ilyen akcióhoz nagy felkészültség, a hálózati működés alapos ismerete volt szükséges. Manapság ez nem feltétlenül igaz: vannak olyan hálózatról letölthető eszközök, betörőkészletek, amelyeknek segítségével akár informatikai analfabéták is - néhány egérkattintás segítségével - sikeresen behatolhatnak például egy hálózati szolgáltató gépre. Az ilyen szakértelem nélküli internetes betörők megnevezésére külön szót használnak: script kiddie.
A spam szó egy Monty Python jelenetből származik és ránk erőltetett izét jelent. Az interneten a ránk erőltetett elektronikus küldeményeket nevezzük spam-nek. Kéretlen, többnyire kereskedelmi célú, reklámlevelek árasztják el sokak elektronikus postaládáját. Vannak akik azt képzelik, hogy a postaládákat elárasztó reklámküldemények, a direkt marketing egy újabb változatát használják, az ingyenes direkt reklámot. A spam azonban egyáltalán nincs ingyen. A spam nem egyszer annyira leterhelte a kommunikációs csatornákat, a levelező szervereket, hogy azok működése megbénult. Ha nem is bénulnak meg ezek az eszközök, mindenképpen erőforrásokat: processzor időt, sávszélességet, lemezkapacitást pazarol a kéretlen levelek áradata. A veszteség azonban az emberi munkában a legnagyobb: kiszámolták, hogy ha levelenként csupán egy másodpercet számítunk a levelek kezelésére, akkor is milliárdokban mérhető az éves anyagi veszteség ami csak a levelek törléséből adódó munkaidő-kieséssel jár. Mióta terjed a spam - a klasszikus interneten ilyesmi senkinek nem jutott volna eszébe -, azóta hálózati rendszergazdák, programozók és más szakemberek nagy erőfeszítéseket tesznek a visszaszorítására. Ez szintén igen nagy anyagi áldozat, amit megint csak nem a reklámküldők fizetnek. Szerencsére Magyarországon 2001-ben - Európában úttörő módon - elfogadtak egy törvényt, ami tiltja a kéretlen elektronikus küldeményeket, a spam-et.
Az interneten - furcsa módon - újra és újra láncreakcióként rémhírek terjednek. Ezeket nevezik hoax-nak. Érdekes, hogy régi rémhírek is újra és újra feltámadnak. Jellemző mintája a rémhíreknek:
VÍRUSVESZÉLY! Ha ... tárgyú levelet kapsz, AZONNAL töröld! A ... cég szakemberei ma jelentették be az új vírus megjelenését.
Egy másik minta beteg kislánynak kér segítséget. Egy harmadik fejlődő országból származó pénzeket akar ,,kimenteni'', de van olyan is, amelyik statisztikai adatokat akar elhitetni. A témáról igen szellemes összefoglalót olvashatunk az interneten Gervai Pétertől: http://yikes.tolna.net/hoax.html
Az interneten nagyon könnyű szövegeket, de hang vagy képanyagot is közzétenni. Amint láttuk sok alkotás eleve az interneten való szabad hozzáférhetőség szándékával jön létre. Mások - például a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK), vagy a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) teljes könyvei a szerzők, jogtulajdonosok hozzájárulásával kerülnek a hálózatra. Ahogy azonban a sajtóból nem egyszer értesülhetünk: sok jogsértés is történik. Az internet megjelenésével mindenképpen új helyzet áll elő a szerzői jogot illetően is. Vannak, akik úgy vélik, hogy a szerzői jog átmeneti jelenség ami a nyomda korához kapcsolódik: Vergilius, Szent István, Dante vagy Palestrina sose gondolt arra, hogy műveik terjesztéséért jogdíj illetné meg őket, vagy kiadójukat. Talán az internettel újra visszaáll a Gutenberg előtti állapot ezen a téren.
Internetes megnyilvánulásainkról a hálózaton nyomot hagyunk. Ezeket össze lehet gyűjteni, fel lehet dolgozni. Már most is vannak olyan vállalkozók, akik célzott reklám eljuttatása érdekében ilyen adatbázisokat árulnak. Nem kell feltétlenül kereszténynek lenni ahhoz, hogy az ilyen orwell-i lehetőséget nyújtó adatgyűjtést károsnak ítéljük. Óvatos internetezők ezért web lapok nézegetése közben nem töltik ki sose a személyes adataikat, böngészőjükben kikapcsolva tartják a java, javascript lehetőséget, mert tudják, hogy minél újabb, fejlettebbnek látszó egy megoldás, annál veszélyesebb ilyen adatvédelmi szempontból. Gondolnunk kell arra, hogy az összegyűjtött nagy mennyiségű adatot nem csak a jelenlegi birtokosaik használhatják: az adatok könnyen másolhatók, és akár évtizedek múlva is felhasználhatók. Manapság marketing céllal használnak ilyen adatokat, de akár a politikai felhasználás is elképzelhető. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az adatok birtokosai, azoknak az intézményeknek, vállalatoknak a vezetői akiknél egy-egy ilyen adattömeg található változhatnak és ez kedvezőtlen lehet hálózati polgárokra nézve.
Az internetes megnyilvánulások közt ugyanazok az eszmerendszerek nyilvánulnak meg, mint más médiumokban. Ahogy igaz, hogy az emberek vélekedését, az eszmék arányát nem tükrözik a hagyományos médiumok, még inkább igaz, hogy az interneten az eszmék, eszmerendszerek más arányban, más hangsúllyal vannak jelen. Persze ez is változik internet helyről-helyre. A new age, az anarchizmus, a kis egyházak, a szekták különösen erősen hallatják a hangjukat. Az internet természetéből adódóan minden gondolat egyforma esélyt kap: vannak akik éppen ezért szándékosan játékos művilágot, műtudományt találnak ki, ebben élnek a hálózaton. Az internetes szemlélő számára könnyen adódhat az amúgy is divatos gondolat: ,,Minden igazság viszonylagos''. A hálózaton jelenlevő elkötelezett keresztények egyik feladata, hogy rádöbbentsék az embereket, hogy ez a gondolat mindenképpen az, és ebből már az is következik, hogy vannak abszolút igazságok.
A tudatos keresztény szellem is elsősorban lelkes laikusok által van jelen az interneten kezdetektől fogva. Egyetemi, kutatóintézeti munkatársak, diákok és nyugdíjasok tettek közzé olyan alkotásokat, amik őket különösen megragadták. Felkerült a Szentírás és sok klasszikus keresztény irodalmi mű a hálózatra. Keresztény vitafórumok alakultak, ahol például rendszeresen imákat kérnek, elmélkedéseket közölnek. Van azonban az ilyen kezdeményezéseknek árnyoldala is: különösen a külső szemlélők számára egy-egy magánvélemény az Egyház véleményének tűnhet. A sokféle - akármilyen jó-szándékú - hozzászóló esetenként sekélyesen, ügyetlenül, vagy akár tévesen közvetítheti a keresztény üzenetet. Az ilyen személyes, sokszor botladozó véleményeknek is fontos szerepük van, nagyszerű, hogy megjelenhetnek: ügyelni kell azonban arra, hogy:
Szerencsére évek óta jelen vannak az interneten képzett, hivatott intézmények és személyek: szerzetesközösségek, egyházmegyék és plébániák, katolikus hírügynökségek és persze a Vatikán.
A Katolikus Püspöki Kar Sajtóirodájának Communio nevű számítógépe 1995-ben kapcsolódott a hálózatra. A Communio évekig otthont adott a www.katolikus.hu web helynek, de nem csak erre szolgál/szolgált: számos intézmény alakított itt ki web helyet, számos egyházi munkatárs jutott internetes hozzáféréshez. Az intézmények közül érdemes megemlíteni a Szent István Társulatot, az Új Embert, a Pax Romana-t, a Magyar Katolikus Karizmatikus Mozgalmat és a Magzatvédő Társaságot.
A www.katolikus.hu web helyen információt találunk a magyarországi katolikus intézményekről, egyházmegyékről, iskolákról, szerzetesrendekről, olvashatjuk a Magyar Kurír híreit, hittani összefoglalót és imádságokat. A Katolikus Egyház Katekizmusának legújabb, nyomtatásban még meg nem jelent változata olvasható. A weben levő katekizmus különösen alkalmas arra, hogy gyors és hiteles eligazítást adjon a hit egyes kérdéseiben hívőknek és nem hívőknek: tematikus index és keresési lehetőség segít ebben.
Értékes anyagokat találhatunk a bencések (www.osb.hu), piaristák (www.piar.hu), ferencesek (www.ofm.hu), jezsuiták (www.jezsuita.hu) web lapjain is, a bencések web lapjain például minden nap az aznapi misében olvasott szentleckét és evangéliumot.
Nagyon népszerű a Virtuális Plébánia nevű web hely, Dózsa István a Székesfehérvári Egyházmegye papjának önkéntes munkája. Elsősorban a lelkipásztori munkát segítő anyagokat találhatunk itt: www.plebania.net.
A lelkes, önkéntes munka, jó szervezés szép példája a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (http://www.communio.hu/ppek). Felsővályi Ákos kezdeményezte, aki Amerikában él, de a földgolyó minden pontjáról sikerült megnyernie sok-sok önkéntest: teljes könyvek, a keresztény irodalom klasszikusai (Kempis, Pázmány), és kortárs írók (pl. Jelenits István piarista, Molnár Tamás filozófus művei) kerülnek fel az internetre és terjednek CD-n is. E sorok írásakor 280 kötet a könyvtár állománya.
Más egyházakhoz tartozó keresztény testvéreink is hasonló utat jártak be az utóbbi években, mint mi katolikusok. A www.lutheran.hu, www.reformatus.hu vagy a www.parokia.net web lapok bepillantást engednek abba a nagy és szerteágazó internetes munkába, amit a protestáns egyházakban végeznek.
Rendszeresek az ökumenikus összejövetelek az internettel foglalkozó munkatársak között. Az első magyar nyelven rendezett ilyen összejövetel - jellemző módon - először Romániában volt, 1997-ben. 2002-ben negyedszer rendeztek Budapesten Magyar Keresztény Internet Konferenciát. Sokan találkoztak itt először személyesen olyanok, akik az interneten át már évek óta jó munkakapcsolatban voltak. Az együttműködés karizmatikus katalizátora Bogdányi Gábor, az Evangélikus Internet Munkacsoport részéről. Bogdányi Gábor lett a 2000-ben megalakult a Magyar Keresztény Internet Egyesület, az MKIE elnöke is. Az egyesület 2001-ben elindította a www.kereszteny.hu web helyet, azzal a céllal, hogy keresztény és érdeklődő internetezők számára segítse a tájékozódást. A www.kereszteny.hu web lap legnépszerűbb szolgáltatása a két önkéntes által szerkesztett napi keresztény lapszemle. Az internetezőket tematikus link gyűjtemény, keresési lehetőség segíti.
A www.kereszteny.hu web hely kialakításán túl az MKIE másik nagy vállalkozása a ,,Templom egere'' c. könyv. A könyv elsősorban lelkipásztoroknak, egyházi munkatársaknak készült, és kedvet akar csinálni a hálózat használatára az egyházak belső kommunikációjában és evangelizációs munkájában.
Az internet olyan világ, ahol mindenkinek módja van az aktív részvételre. Fontos, hogy a hálózati fórumokon - nem csak a hittel, vallással kapcsolatos kérdésekben - szelíden, de határozottan megszólaljon a krisztusi hang. Az internet eredeti természetét egyre jobban fenyegeti a manipuláció. Erre is rá kell nyílnia a szemünknek és megfelelően reagálnunk kell.
A tapasztalat az, hogy a keresztény üzenet megjelenésében sokat segítenek azok is, akik csak egy-egy észrevételt írnak az interneten megjelent anyagokkal kapcsolatban. Az internet óriási lehetőséget jelent a világ kultúrájában, az evangelizációban, az Egyház életében. Sokan idegenkednek tőle, mások minden fölé helyezik. Keresztény embernek az apostol tanítása juthat eszébe: ,,Vizsgáljatok meg mindent, a jót tartsátok meg.'' (1Tessz, 5,20).
II. János Pál üzenete a Kommunikáció 36. Világnapjára:
http://www.katolikus.hu/roma/komm2002.html
A Magyar Keresztény Internet Egyesület lapja: http://www.kereszteny.hu
Magyar Katolikus Egyház: http://www.katolikus.hu
Evangélikus Egyház: http://www.lutheran.hu
Református Egyház: http://www.reformatus.hu
Communio: http://www.communio.hu
Református portál: http://www.parokia.net
Virtuális Plébánia: http://www.plebania.net
A cikk szerzőjének lapja: http://www.ppke.hu/~pasztor/